2024. március 23., szombat

Zöld szemű lány

 



Egy jó 15 éve amikor az internet volt volt de még közel sem ilyen szinten, 2.5 után egy igazi fenyegető extől ,,könnyes" búcsút vettem (erről majd lehet hogy valamikor hozok valamit 🤔)


Szóval visszaköltöztem a szülői házba ahol laktunk az exszel volt internet de olyan gyors volt, hogy inkább nem használtad 🤣


 Szóval nagy 2.5 éves sebnyalogatás közepette az éjszakák hosszúak igen a nappalok is, mindenki tudja milyen az amikor kész van az ember 🙃 szóval gondoltam felfedezem az internet rejtelmeit, éjszaka bogarásztam a facebookot, találkoztam egy érdekes képpel, belikeoltam (mittudtaménmiaz 🤣)


Néhány perc múlva rám írt a posztolója, ehh mondom úgyis unatkozom beszélgessünk.


 Reggelig beszélgettünk, majd napról napra mindennap. Hívjuk Julinak. 


Juliról egyetlen egy kép nem szerepelt sehol, hetek múltán hát mondom ez akar valamit, végülis nincs kapcsolatban én sem de mi van ha valami szőrös talpú kínai írogat nekem egy Nigériai pincéből...  


Júliánk küldött néhány képet magáról, főhősünk ez lennék én roppant elégedett volt, sőt úgy örült mint majom a farkának 🙃


 Igen ő lesz a feleségem, lezajlott a jövő a fejemben egyszerűen minden annyira klappolt, a stílus a zöld szemek és minden is, majd kaptam egy egész estét betöltő dudás képet, melltartó volt a többit elképzeltem (tudom azóta nagy zsibbadt redflag 🙃)


 Na nem baj ennyi belefér mit számít az hogy reggel a számba veszem este még nem érek a végére, majd megszokom (nem nem volt mázsa 50 szóval 🙃)


Aztán egyszercsak nem beszéltünk, felnézek kapcsolatban hát jó Tamás legalább nem basz át 🤣🤣 (de igen)


Eltelt 2 hét rám írt, ó van öröm van love meg minden 🤣 már nincs kapcsolatban (újabb redflag)


Júliának nagyon hiányoztam, hát persze ő is nekem, ez így november vége december eleje, sikerült kirúgatnom magam a cégtől ahol dolgoztam, szóval nem voltam tele pénzzel.


Júlia úgy gondolta eltölthetnénk egy kis időt nálam, (nála nem lehet mert az exével lakik külön szobában redflag betöltve) hát az nem fog összejönni, de megoldjuk, mi lehetne erre a legjobb megoldás mint egy apartman.


Megbeszéltük szilvesztert és az újévet együtt töltjük, totál rózsaszín köd lepte el a fejem, otthon meséltem a hőn szeretett Júliáról, mindenki tudta, hogy szívni fogok egyedül én nem 🤣

A föld alól is előkapartam a pénzt hogy egy kellemes mindent eldöntő első találkozásunk legyen.


Eljött a szilveszter reggel mindenki mondta otthon majd egy fogatlan C type fog jönni sírva fogok fakadni, át futott az agyamon, hogy mi van ha tényleg... 

Kimentem a buszmegállóba, lesek nézek egyik sem hasonlít rá...

 Hát mondom fail, jól átbasztak...


 Csak ki kéne deríteni most mi a történet, eszembe jutott megvan az otthoni száma, nosza fiam hívd fel 06 1, csávó felveszi bemutatkozik, kértem Julit a telefonhoz, jajj te vagy az a rokon akihez megy Szilveszterre, persze én, már úton van... Hát jó köszcsá de milyen rokon vagyok én (120 redflag).


Hívom a mobilon nem veszi fel, hát buksi ebből nem lesz sem gyertyafényes vacsora sem kufirc sem love... Egyszercsak szia Júlia vagyok (nabazdmeg 🤣) pont ugyanolyan szép mint képeken (ekkora szerencséd nem lehet, nem is lett 😁)


Köszönni még volt időm nem húzta az időt hamar gyorsan nyálcsere talán azóta is a leghosszabb ideig tartó volt 🤣


Hát jó mondom induljunk akkor az apartmanba lecuccolunk és elmegyünk vacsorázni, ki volt bérelve egy külön helység, gyertyafény amit akarsz 🤣


Hát ő nem szereti a puccos helyeket (hát kösz jókor mondod)...


Végül csak elmentünk ahogy illik kabátot levettem róla széket kihúztam és a többi ( úgy el is gondolkoztam magamon hogy ezt lehet túltoltam).


Elmesélte hogy így még soha senki nem bánt vele stb stb a szokásos kábító duma, persze ittam minden szavát.


Megvacsoráztunk életünk lapjait történeteit elmondtuk egymásnak, szegény lány hogy agyonverte az élet, fiatal kora ellenére (19) mekkora élet tapasztalat mennyire egy síkon gondolkozunk 🙃 ő az igazi papot ide most...


Sétáltunk egy kört a városban bemutattam néhány ismerősnek, sikerült egy exnek is (ő nem annyira értékelte nem is értem miért 🤔🙃), vissza az apartmanba. 


Gondoltam adjuk meg a módját mindennek gyertya ingyom bingyom meg amit akartok, előhúzott egy literes Royal vodkát (azta megbokrosodott hétszentségit neki, csak nem meg akarja inni 🤣, hát de...)


Kérek e vodka narancsot hát miért is ne, valójában narancsos vodka lett olyan 2 deci vodka deci narancs jelleggel, híjnye baszdki inni nem bírsz és ezt meg kell igyad, hát nehogymár egy no majd túltesz rajtam, fintorogva betoltam, illedelmesen megköszöntem, majd szemeim kijöttek mint az éticsigának úgy itta mint ha nem lenne holnap... Hát na bumm sokat járt társaságba én még nem 🤣


Leültünk cigi pezsgő kis likőr ingyom bingyom, beszélgetés, majd feldobta hogy menjünk együtt fürödni, anyám szavai még a fülemben ( mi van ha töke van a menyasszonynak?... Gondolat fel alá, fel alá teljesen rám települt... Valahogy csak ki kéne deríteni, mert ha mégsem úgy van minden ahogy... 


Mondom ne siessünk pakoljunk ki a szekrénybe és majd utána. Pakol pakol árgus szemekkel figyeltem, nincs méteres dildó ez már jó jel 🙃 pakol pakol hát mondom ennek vagy nincs bugyija vagy nem hordja nem jó jel... Majd megjöttek a bugyik is ilyen csipkés olyan mittudoménmi, huhh valószínűleg nincs farka, de még nem biztos ( mi ez ha nem üldözési mánia).

Megint kis pezsgő ez az amaz, hirtelen az ölemben termett, nyálcsere fél szemem keresi amit, hát jó neki nem állt fel de nekem legalább igen, hát ez fail 🤣 nyertünk 🤣


Majd úriember módjára előre engedtem zuhanyozzon nyugodtan addig megnézem Sas Jóskát a tvben hátha mond valami okosat (nyilván nem ).


Lezuhanyzott próbáltam valami lelket önteni magamba fel fel törtek emlékek az elmúlt 2.5 év hadifogságából...


Megjelent vizes hajjal abban a csipkés egyberuhában ( gőzöm nincs mi a neve), rám vetette magát, nyálcsere miegymás... 


Ma megerőszakollak jelleggel, jó hát ne haragudj először elmegyek zuhanyozni, egész nap ez a ruha tudod leizzadtunk (valójában a régi emlékek jártak a fejemben és no be is voltam fosva a csajtól 🤣)


Zuhany stb kicsattogtam, nézek az ágyra mint sült csirke a sütő ajtóra, ennek a fele se tréfa akkora dudák de akkorák, mi a szent szart fogok én kezdeni...  


Kell egy kis bátorító esélyem nem volt bátorítóig eljutni, magához húzott etc etc... Valahogy mindig eltereltem a témát, a maga módján tudatta, hogy szeret elég kiscsikó voltam ahhoz, hogy minden szavát elhigyjem 🙃 (azokutàn is hogy a bizonyos férfihang azt mondta hogy rokonhoz megy szilveszterre).


Végül beadtam a derekam megtörtént aminek meg kell, ilyen előjátékban sosem volt részem, hát mondom Tamáska itt valami kurva nagyot kell domborítani, akárhogy is csinálod szégyenbe mégsem maradhatsz 🤣


Hogy sikerült e nem tudom, mert kezdtük elölről az egészet kifulladásig, erősen olyan gondolatom volt, hogy azt gondolja valami baknyúl lehetek csak épp nem dobbantok a lábammal orgazmus után 🙃 végül kis kifli nagy kifli pózban elaludtunk, már újévet ütött az óra, hajnal 3 is lehetett kegyetlenül ütik az ajtót... Hát mondom buksi itt fekszem egy szál faszba egy bomba nővel ezek meg nem bírnak magukkal, ki a bánat nem hagy minket békén, meg is volt a kép, ajtó kinyit olyat lecsap hogy még az apja is felszisszen...


Felöltöz ajtó kinyit, az apartman tulajdonosa, hogy azonnal el kell hagynunk a szállást, mert dohányoztunk... Buksifül persze hogy dohanyoztunk, sőt a termosztátot is feltekertük... Hát nem majd 18 fokban leszünk itt...

( A dohányzás épp azon az elsejei napon lett tiltott kb mindenhol, így valójában megtehette hogy kirak minket mint a szart...)


Egy darabig vitatkoztunk majd közölte rendőrt hív mivel jogosulatlanul vagyunk ott... Ember kifizettem mindent 3 napra (nem kértem számlát így valójában tényleg nem voltunk ott papíron). 1 órán belül távozni kellett, hát Tamás rajtad a világ szeme szerezz gyorsan valahol valamit, nem lehet csak úgy elbaszni ezt a napot... Végig hívtam mindent sehol semmi, majd egyszercsak hát lenne egy szegényes szoba (bánja faszom milyen 🤣) de hogy ez dohányzó zavar e... Ooooo isten ujja megérintett 10 perc és ott vagyunk 🙃


Egy kedves 50 körüli hölgy engedett be a szegényes szobába, ami amúgy maximum kicsi volt de semmiképpen nem szegényes, hozott dugó húzót poharakat mindent ami kellhet.


Ismét eljött a pillanat ami úgy néz ki, kéz a kézben, más a kézben, kéz a másban és más a másban 🙃 ismét konstatáltam a lány nagyon tud valamit az nem derült ki, a mai napig sem hogy az akkori rózsaszín köd vagy más volt a dolog hátterében 🙃 


Eljött január 2 a búcsúzás napja...

Akkor úgy éreztem bárcsak örökké tartana ez a 2 nap.

Könnyek között búcsúztunk, (a szemei a mai napig előttem vannak) hát mi ez ha nem igaz szerelem 🤣


Elindult haza a busszal, céltalanul bolyongtam a városban, a 2 napos mozifilmet vetítettem magamnak, majd irány haza a szülői házba...


Széles mosoly mint a kedveli békának, vacsora elmesélem, hogy bizony papot ide ő az igazi, szerintem édesanyámban itt dőlt össze egy világ, hogy ennek tényleg csak ennyi esze van, utólag már tudjuk jogosan.


Hazaért Júlia te drága, ahogy lenni szokott, áradozott rólam én persze ittam minden szavát, nemsokára ismét látjuk egymást stb stb stb


Majd nyugovóra tértünk, olyan volt mint egy álom, másnap ébredés nem ír, 10 óra nem ír, hát biztos csak elfáradt, délután 2 nem ír és nem is válaszol, na jó szeret aludni, délután 5 nem valahol na jó pánik indul...


Valamikor este 7 táján elnézést kért, de rengeteg dolga volt tele van energiával és ezt mind én csináltam vele, így szeretlek úgy meg amúgy 🙃

Hát jó persze rendes dolgos lány nem ért rá....

Hajnal 2 ig beszélgettünk, másnap, harmadnap majd mindennap ugyanez a felállás este előkerül hajnali 2ig, majd felszívódik.


Valami itt büdös kutya legyek ha itt minden úgy van ahogy mondja...


Egyszercsak üzenet legyen Sándor és amúgy tényleg így hívták a faszit. Megérdeklődte, hogy hány orgazmust sikerült Júliának okozni a 3 napban...


 Wtf? Sándor 🤔 mintha valami Sándor vette volna fel a telefont is... Ennek a fele se tréfa... Ahh tuti valami nyomorult kis köcsög keresztbe akar tenni Júlia nem olyan lány (chhh dehogyis 🤣🤣🤣)


Mert ő bizony az olasz csődör hát buksi Sándor nevű olasz csődör még a kalendáriumban sincsen...


Hát persze Júlia kidumálta, mindenre mindig volt logikus magyarázat, erre is... 


Sándor csak féltékennyé akar tenni, mert xyz nevű betegsége van és ő ilyen... Hát jó gratulálok mert sikerült... Egyre sűrűbb egyre hosszabb eltűnések, majd én is eltűntem, konkrétan nem válaszoltam 🤣 ő nem akar elveszíteni így szeret úgy és amúgy, de most elbújt a szekrénybe mert annyira fél a Sàndortól...


Persze mindjárt megyek megmentelek, vigasztaltam stb ahogy szokás...


Majd egy üzenet ez már nem Sándor gőzöm nincs hogy hívták az illetőt, nem a saját nevével volt fennt, hát bizony ő is magáévá tette a lányt...

( Ez egy akkora redflag kellett volna legyen)


Persze a lány mindjárt hisztirohamban tört ki, hogy én nem bízok benne, minden titkát rám bízta, mindenét odaadta... Hát jó tényleg egy név nélküli valaki tuti csak be akar kavarni... Majd én tudom az igazat 🤣


Majd megint el el tűnt bizonyos időkre, teljesen megszokott lett. Este beszéltünk napközben nem tudtunk egymásról...


Majd Sándor ismét írt, hogy a nő az övé koccoljak már le...


Persze én mint a kandúrok koronázatlan királya tudtam ám hogy megint át akar b...I, rutinosan elküldtem hangyát szedni box kesztyűbe, mert hogy ő beteg hátha meggyógyul...

Végülis tényleg volt egy betegsége rendőr volt...


Ha nem hagyok fel a Juli zaklatásával nagy baj lesz ő bizony megtalál... Hát mondom ember hang vagy, 2 óra múlva elküldte a címem privátban... Nem baj báttya gyere ez hazai pálya 🤣


Majd elküldött néhány beszélgetést Julival, hogy épp milyen pózban meddig hányszor stb, aaa buksi ebből baj lehet...


Persze erre is volt magyarázat Juli részéről, feltörte a Facebookot mert beteg és Ida vissza irkált amíg ő aludt.


Ó stimmel szívem királynője biztos nem csalna meg 🤔🙃


Teltek múltak az idők gyűltek a viharfelhők, akárhányszor mentem volna hozzá mindig volt valami kifogás nem ér rá, szüleinél van Dunaújvárosban, barátnőzik stb stb stb


Kapcsolatunk már amennyire ezt annak lehet hívni tartott bő fél éve, valamilyen kacifántos módom kiszedtem a jelszót a facehez...


 Amíg ő aludt én olvastam olvastam és estem egyre mélyebb gödörbe, tudom nem szép dolog, de azt hiszem itt életet mentett...


Summa summarum 7 pasija volt egyidőben... Sodoma Gomora én a második voltam a sorban 🤣 óóó de rendes lány felkészült ha én deaktiv leszek esetleg Sándor is van még 5 tartalékba...


Akkor azon a ponton azt hittem nincs kiút, ma végleg meghalok...


Innen nem volt visszaút... Szakítás lett a vége...



Tanulság a zöld szem mindig rafinált nőt hordoz maga mögött 🙃 amúgy nem de ami túl szép ahhoz hogy igaz legyen az általában nem is az, ezesetben teljes mértékben így volt, srácok-lányok ha túl sok a véletlen, meneküljetek 🙃



2019. február 11., hétfő

A név egyezése gondolom a véletlen műve vagy nem...
Néhányan tudjuk 😀

Szóval valami sörfesztivál Tamás gondolta Edda a sör a hangulat jó dolog 😀 ízig vérig 100%magyar póló gyakorló steel bakancs és ami kell.
Valahol a koncert középen nem épp az esetem csaj milyen jó a pólód meg ez meg az meg amaz.
Majd mindenki az útjára...
Pár óra múlva éjfél tájt hazafelé összefutottam vele majd megkért kísérjem haza hát miért ne /van az az alkohol mennyiség.../
Elértünk hozzájuk beszélgettünk, majd egyszercsak /gondolom tudathasadása volt/ elkezdett énekelni amivel nem lett volna gond ha ad 1 nem hajnali 1 van 2 lett volna hangja ad3 lett volna ritmus érzéke.
Persze Tamáska nem bunkó megdicsérte majd próbált tőle szabadulni mondván hideg van /vagy behív vagy elenged 😀🤣/ Beszélt össze vissza majd 1x csak /ismét tudathasadás/ megint énekel és ekkor közli hogy szokott templomban kórusban is / Tamás nem bunkó magában gondolja az öreglányok között legalább nem üt ki a hangod .../
Bár ekkor már fura volt h templom de hát miért ne nem olyan fura az...
Majd kis idő elteltével ismét tudathasadás valami templomi tudja a jóisten mit énekelt ekkor már egyre jobban ,,fáztam "
Csak nem hiv be se el nem enged /szentség b... meg tényleg itt fogok meghalni/
Majd gondolta már nem énekel/hála a jóságosnak mert már esik a maligán fok/...
Ekkor ami nem létezhet az összes evangéliumból idézett fejből nem ám 1-2 sort... /egyre gyanítottam hogy pszichopata ideje egyre jobban fázni.../
Jött az újszövetség ószövetség vámpír szövetség/ Nah jó pont az nem/
Egyre csak nem engedett már pulóvert akart hozni /valahogy a véremben a limfociták sem úgy mozogtak ahogy kellett volna/ nem kell nekem az a pulóver inkább mennék haza.
Még mindig nem akartam bunkó lenni.
Esetleg menjek be kapun belülre már ekkor azt sem akartam/ ki tudja lehet beljebb enged és feláldoz.../
Hajnál 4 körül jár az idő szóba jött az elkerülhetetlen téma a szex amire kb valamelyik bibliai könyvből idézett a szemem kijött mint az éti csigának a csápok kijöttek a hátamból és egyre verték a fejem legyél bunkó hagyd ott...
Nem hagytam.
Beszelgettunk majd még néhány fejezet a Bibliából persze szóról szóra eltávozott minden alkohol és egyre sürgősebbé vált a dolog h induljak. Csak erősködött várjak -beszélgessünk még mert milyen jól megértjük egymást/ persze ő saját magát és én is saját magam/. Majd szó esett az elveimről ekkor már ismét egy idézet azt hiszem a jelenesek könyvéből miszerint is én a pokolban fogok elégni...
 / tuti sorozatgyilkos előbb még pulóvert akart adni most meg a pokolba kíván.../
Már látszott az alagút végén a fény jah nem az napfelkelte volt annyi kifogást ha keresnék nem találnék hogy miért kell mennem...
De végre kb 6.5 óra hossza után elengedett /de ugye délután meglátogatsz és írsz msnen/
Jojj hát persze /remélem nem várod meg fél lábon állva/.
Mielőtt elindultam volna közölte hogy csak házasság után fog szexelni és csakis a férjével...
/ már meg sem lepődtem.../
De már annyira fúrt a kíváncsiság aki ennyi idézetet fejből bibliából mégis mi lehet apáca?
Nem birtam ki a magam akkori stílusában megkérdeztem mégis mi a tököm vagy te apáca vagy hittéritő?
Én csak egy hittantanarnő vagyok...
Nabazdmeggggg.....

2014. szeptember 21., vasárnap

Balassagyarmati vágóhíd avagy a balassagyarmati kórház...

Orvosok, avagy embertelenségek

   A mai orvosok már sajnos nem az emberekért vannak, csak a pénzükért, cáfoljanak meg, de előbb, megkérem Önöket olvassák el a történetemet, miért gondolom így, és ezt követően Önök is belátják, Magyarország nem több, mint egy civilizálatlan, önérdekű ország.
   A történet előtt leírnám, hogy nagyapám Parkinson-kór súlyos stádiumában van.
 A Parkinson-kór alapjában véve egy neurológiai betegség, mely kihat a motoros és a nem motoros funkciókra is, ezt a betegséget a dopamin termelő agysejtek okozzák, dopamin hiányában nem megfelelően működnek az agysejtek, és az üzeneteket nem tudják megfelelően közvetíteni, vagy egyáltalán tovább vinni. Más ingerület közvetítők zavara is előfordulhat, ezért nem kezelhető egyszerű dopamin pótlással.
A dopamintermelő sejtek károsítását nem ismeri jelenleg az orvostudomány, de más megoldások már léteznek erre a betegségre, ami a helyzettől függő.
   A probléma 2014 nyarán kezdődött, mikor én és a szüleim a telkünkön voltunk, és nagyanyám telefonált, hogy mentőket kellett hívni nagyapámhoz, mert eszméletvesztése volt.
   A mentőállomás az otthonunktól 2 percnyire, amíg a telkünk 20 percnyire van autóval. Édesanyámmal és öcsémmel egyszerre értünk az otthonunkhoz, ami 20, ismétlem 20 percet jelent!
Kiugrottam a kocsiból, szaladtam a kapuhoz, ahol a kutyánk már várt, mert tudta, nagy baj van. Okosan engedelmeskedett, és nem ellenkezett, míg bezártam a helyére, a többiek nagyanyámék házába rohantak, utánuk én is.
Belépve a házukba olyan látvány fogadott, amilyet még a legmerészebb rémálmaikban sem tudnának elképzelni. Nagyanyám ideg-összeroppanva gyúrta a tésztát, és édesanyám pedig morgott rá, hogy hagyja abba, és segítsen pakolni neki, mert nem tudja, hogy mi hol van eltéve. A mentőorvos nagyapám fejsérülését és horzsolásait látta el, amíg én a zárójelentéseket szedtem össze, és vittem oda.
Az orvosok kérdéseire felelve nagyapámon azt vettem észre, hogy semmire nem emlékszik a történtekből. Eszméletvesztésre gyanakodtam, ahogyan nagyanyám is azt mondta az mentősöknek, mert senki sem orvos nálunk. A mentősök hozzák a hordágyat, mert gyengének érezte magát.
  A sürgősségi osztályon a kommunikáció az orvosok, ápolónők és a beteg, beteg hozzátartozói között egyáltalán nem működött. A mentősök közvetítettek az ápolónők irányába, az ápolónők az orvosok irányába egyáltalán nem, és az orvosok a hozzátartozók irányába sem. Nagyapámon néhány vizsgálatot elvégeztek, és mire a doktor kezei alá került, még mindig ömlött a vér a szétnyílt sebből, ezt a problémát jeleztük, és meglepődöttségében annyit volt képes felszólalni: ,,De Önnek ömlik a vér a fejéből!". Ezzel a mozdulattal ki is lettünk zavarva a kórteremből.
  A vizsgálatokkal végezve, várakoznunk kellett, hogy melyik osztályra küldik, mi már természetesen tudtuk, hogy a neurológia lesz. Nem tudom már pontosan, mennyit vártunk, ha 2 óránál nem írnék többet, akkor hazudnék. Mikor reagáltak arra, hogy türelmetlenek vagyunk, mert hanyagul végzik a munkájukat? Nos, amikor édesanyám fel akarta írni a betegjogi képviselő telefonszámát. A nővérek a pult mögül kiszóltak, hogy mindjárt jönnek már. 5 percre rá ott teremtek.Nem meglepő?
  Aztán nemsokára hazakerült nagyapám új gyógyszerekkel megáldva. Egy ideig semmi eszeveszett probléma nem volt, csak mikor elvitt őt édesanyám és a bátyja kapocsszedésre és a karok átkötésére. A Honvéd kórházból volt egy orvos, aki átkötötte a karjait,de nem találtak kapocsszedőt, ezért kiültették a váróba nagyapámat. Körülbelül 1 óra múlva a sebészetről kaptak egyet, amivel ki tudták szedni a kapcsokat. Édesanyám elmondása szerint, akit elküldtek a kapocsszedőért, azt sem tudta, hogy néz ki, mert ez volt a felszólalása.
  A harmadik megtörtént eseménynél én éppen a közérzetből tartottam hazafelé, mikor nagyanyámat rohanni láttam a szomszédba, már amennyire az ő lábaival lehet sietni, hiszen botra van rászorulva. Az utcavégétől lesprintelve kérdeztem, hogy mi történt, mire ő idegességében, annyit tudott válaszolni: ,,Jaj, most hagyjál, Icának kell szólnom!".
Nem volt más választásom, meg kellett keresnem nagyapámat.
  A kertbe futottam, és akkor olyan kép tárult elém, ami más velem egykorúakat lehet meg is rázott volna teljesen lelkileg. Édesanyám sírva tartja nagyapámat, és rázkódik vele, miközben próbálja lefektetni az oldalára, hogy úgy hányjon, és kiabál, hogy hívd a mentőket.
,,-Megmerevedett, nem reagált a szólításra, rángógörcs kíséretében, eszméletvesztése volt. Olyan volt, mintha meghalt volna. Hulla fehérként a karjaimban tartottam, azt hittem, akkor hogy a kezeim közt hal meg." -mondja édesanyám.
  Nagyanyám megérkezett a segítséggel, amíg én a mentőket tárcsáztam, amíg a mentők megérkeztek a kutyát bezártam a helyére.
  A mentősök ismervén a házat megálltak előtte, és megkérdezték: ,,Ide?". Heves bólogatással beengedtem őket, és mutattam az utat a kertbe.
Ekkora már nagyapám észen volt, és semmire nem emlékezett. Epilepszia rohamra gyanakodtunk, de mentősorvos nem így vélekedett róla. Vérnyomást és cukrot mértek, majd ismételten hordágyon beszállították.
Bevitték a kezelőbe, ahol alapszintű vizsgálatok történtek, ezt követően kiültették a váróba, hogy várakozzunk, és vigyázzunk rá.
Majdnem egy óra múlva, nagyapám sápadozott, és rosszul kezdett lenni. Édesanyám rám szólt, hogy maradjak nagyapámmal, amíg ő intézkedik. Odament a nővérpulthoz, és feszülten megkérdezte, hogy meddig és mire kell várni, elmondta, hogy nagyapám rosszul lesz itt kint, és még orvosi ellátást sem kapott eddig. 
  Látván, hogy édesanyám nem hazudik, kitárták a kezelő ajtaját, és bunkón, lenézve odaszóltak, hogy be lehet menni. Nehezen, de sikerült bevezetnünk őt. Lefektette édesanyám nagyapámat az ágyra, és visszatért a színe lassan.
  Kiderül, hogy a vérvizsgálatra kellett várni, és attól függően intézkednek el. Tudni kell neki a labor eredményei mindig jók voltak.  Ígértek neki infúziót, de azt sem kapott. Itt meglátszódik a nővérek és az orvosok közti kommunikáció, bár az is megeshet, hogy szólt a nővéreknek, csak éppen ők nem ezzel voltak lefoglalva, hanem a bájolgással. Mi több! Dr. S. Artúr a benti kartonra fel sem vette! 
3,5 óra várakozás után haza lettünk küldve, egy eszméletét vesztett beteggel. A zárójelentést meghazudtolták, egyáltalán nem az volt ráírva, amit mi jelentettünk!
  Szombaton hívták édesanyámék a neurológust, és azonnal visszavitték a sürgősségire.
Most egy másik orvost kaptak, aki azt mondta, hogy felveszik a gépbe, és majd szólítják. Édesanyámék csak vártak.
Eltűnt az orvos, eltűnt a nővér, beteg egy szál sem. Csak édesanyám, édesapám, és nagyapám (a beteg) maradtak. Kihalt a sürgősségi!Kerestek egy nővért, akitől minden papírt visszakértek, és azt mondta a nővér, hogy más beteg is van.  Édesapám rákérdezett: ,,Hol? Két és fél óra alatt egy mentő és egy beteg nem érkezett."
  A balassagyarmati sürgősségi osztályon elszenvedtek után merem azt állítani, hogy az összes orvos ilyen. Nem kellett nagyot csalódnom az állításomban, miután felkerült nagyapám a budapesti Honvéd kórházba. Ott az orvos nem akarta elhinni, hogy ilyen bajok vannak vele, és haza akarta zavarni. Édesapám kellett hozzá, hogy befektessék egy hétre megfigyelésre. Mi az, hogy egy férfi hangja többet ér, mint egy nőé? Miután a doktor belátta, hogy igazunk van a vizsgálatoknak köszönhetően, befektette.
  Nos, a balassagyarmati sürgősségi osztályról úgy küldték haza, hogy agyinfarktusa, szívmegállásai, és szívritmuszavara van, ezt állapították meg a Honvéd kórházban, sajnos, nem tudnak ellene, mit tenni, vagy csak feladták, mert idős? Én magam sem tudom. Kádár-rendszerben mentették a menthetőt, és az emberekért voltak, nem ellenük.

  Ez emberség, ahogyan hazaküldik az embert komolyabb vizsgálatok nélkül? Látják, hogy rosszul van, és bunkó megszólalással nyitják az ajtót, ez udvariasság? Orvos az olyan, aki megfigyelés nélkül hazaküldi? A rendőrök, az orvosok, sőt még az férfi ápolók is a nővéreket elégítik ki éjszaka, tisztelet a kivételnek, de a pénz jól jönne, csak semmit ne kelljen csinálni? Ez történik a balassagyarmati sürgősségi osztályon.
 Lássuk be, két vágóhíd volt, ezt kellett volna bezárni.

2013. augusztus 19., hétfő

Tesco avagy az angol zsidó multi

A mai napi jogtalan vagyonőri intézkedést szeretném leírni amit a Tesco áruházban éltem át.
21 10-kor bementem az itteni Tescoba hogy vegyek egy biciklilámpát ami nem volt így gondoltam veszek egy zseblámpát hogy mégis látható legyek elkerülve ezzel esetleges rendőrségi igazoltatást.
Találtam is ami 339ft-ra volt kiirva a kasszánál ez már 799 lett így mondtam a hölgynek hogy ennyiért nem kérném aki flegma hangnemben közölte vigyem vissza ahonnan vettem.
Ekkor jött velem egy eladó hölgy és mögöttünk több biztonsági őr.
Visszavittük kerestünk egy olcsóbbat, a hölgy és a távolban több vagyonőr elkisért, majd az önkiszolgáló gépbe beütöttem, kifizettem.
Az önkiszolgáló automatát elhagyva ott termett egy biztonsági a sok közül majd közölte azonnal pakoljam ki a zsebeimet, méltatlankodva közöltem hogy ehhez ebben a formában nincs joga.
Elmondtam hogyan is lenne ez lehetséges (szakmabeli vagyok sajnos), ekkor beljebb mentünk kb 10 métert ahol az ügyfélszolgálattal szemben egy kis asztal várt majd lenéző, mocskolódó, flegma hangnemben közölte pakoljam ki a zsebemet, közben kb 30 ember látta ezt az eladók és az ekkorra megtöbbszöröződött őrök.
A zsebem tartalma: cigi öngyújtóval, telefon, pénz, ill. a kezemben a megvásárolt lámpa blokkal.
Miután kipakoltam közölte a bélést is húzzam ki, kihúztam üres volt, majd közölte a gázspray tokját is nyissam ki.
Megtettem.
Nem volt nálam semmi.
Elpakoltam, majd az ügyfélszolgálati pultnál helyet foglaló Vásárlók könyvét leemeltem, kinyitottam ekkor 6 biztonsági őr és a vezetőjük állak felettem.
Közölték minek írok bele csak a tollat koptatom, ez szerintük így szabályos és amúgyis miért fáj ez nekem.
(gondolom azért amiért kb 30 ember előtt megaláztak jogtalanul)
Majd megpróbáltak lebeszélni a panaszkönyvi beírásról, de én nem tágítottam.
A beírás megtörtént közben az áruház biztonsági szolgálat vezetője folyamatosan flegma, lenéző hangnemben alázó szavakat használva beszélt hozzám.
A beírás nehezen is de sikerült a saját példányomat megkaptam ezt is csak nehezen majd szintén flegma hangsúllyal köszöntek el, elnézést sem kérve.
Azt márcsak nagyon halkan jegyzem meg hogy a személyi szabadság legkisebb korlátozása is több éves letöltendő börtönbüntetéssel jár.


2013. július 1., hétfő

Kisebbségi komplexus egy igaz története...

Valahol ott kezdődött amikor édesanyám és apám elváltak mert apám erőszakos és igen iszákos volt. Az óvodába legtöbbször nagymamám vitt és majd minden reggel sirtam és nem akartam vele menni az oviba illetve vele menni akartam csak éppen az oviba nem szerettem volna ott maradni mert nekem olyan jó velük nem akarom nem akarom... De végül mindig ott maradtam és alig vártam hogy értem jöjjön anyám és apám ahogyan a többi gyerekért de nem jött sem ez sem az... Apámat nem érdekelte különösképpen a fejem csak amikor a kötelesség szólította, anyám éjt nap alá téve dolgozott sokszor életveszélyes körülmények között hogy meglegyen mindenem ami 1 gyereknek csak kell...

Majd mindennap eljött a délután vártam hogy mint a többi gyerekért értem is anyám apám jön, de nagymamám jött bár neki is úgy örültem mint valami nem is tudom Mikulásnak, Jézuskának...
Majd mint mindig a régi majd 40 éves Csepel bicikli csomagtartójára felültetve ami kissé kényelmetlen volt de ezzel nem igen törődtem, hazavitt és akkor már jó volt... Anya mindig csak őt vártam úgy vártam de mindig dolgoznia kellett mert én bizony mindig éhes voltam, ha valami nem úgy volt ahogy képes voltam felmászni még a szekrény tetejére is...

Majd eltelt 1 hét majd eljött aztán eljött a 2.hétvége szombat 9 óra apám jött értem mint valami muszáj vagy nem is tudom bár ekkor még nagyon szerettem őt, ez valami gyermeteg ragaszkodás volt, akkor még okés volt minden  de kb általában délutánra anyámat elhordta mindennnek mert be volt rúgva illetve ittas volt mint majdnem mindig, volt amikor úgy megütött a semmiért hogy a helyszinen szaltót dobtam és nem jó szántamból. De mindezek ellenére szerettem...Majd szépen lassan jöttek az alázásai mindenkit mindenhol általában engem is mindegy ki előtt miért csak legyen valami /ez a a tulajdonsága a mai napig megmaradt/ észre sem veszi azt hiszi kurva vicces, pedig ha tudta volna hogy ilyenkor mindig egy világ dőlt össze bennem.
Kisgyerekként mikor mindkét szülőt nagyon szerettem akkora ragaszkodás volt mind  irányba hogy lehetséges hogy az igen ritka amikor még a tündérmesékről kellett volna hogy szóljon az életem ehelyett a saját apám gondoskodott róla hogy egy horror közepébe csöppenjek.

Ahogy az évek teltek az alázások, a lelki terror, az anya teljes leírása a gyermek szemében elmaradhatatlan volt minden egyes ott töltött napon.

Én csak süllyedtem süllyedtem lefelé kérdés nélkül aláirva azt amit ő mond ami történik annak úgy kell lennie és csak az alázás az alázás...

Aztán jöttek a pofonok...
Igen későn észre vették hogy itt valami nem stimmel a gyerek keze remeg, ekkor rájöttek hogy a gyermek a fél szemére szinte nem is lát így szemüveg kell, fél oldalt takarva a szem hátha valami javulás lesz.
Amikor megkaptam mindenki kinézett ezmiatt ez csak pont volt az i-re.
Majd a varsányi suliba kerülve folytatódott Szent Imre Szondi egészen  felnőtt koromig...

Közben mint minden kamasz életében az enyémben is eljöttek a kisebb bulik ideje.
Elmentem 1-2-3 passz hány alkalommal de igazából kikapcsolódni nem tudtam, szorongtam, feszengtem, nem értettem mi is van most.
Majd gondoltam ők ott sokan alkoholt isznak milyen jól érzik magukat, hát akkor iszom én is valamit, tuti jó lesz valamire...
Majd jött valami felismerés ez nem rossz de még mindig ideges vagyok csak tudnám miért...
Azóta eltelt jó pár év jó pár alkoholmámoros éjszaka de igazándiból a 2 kezemen meg tudom számolni hányszor buliztam egy jót ahol teljesen ki is kapcsoltam az agyam és feloldódtam.

Majd újabb törések és az olaj a tűzre igazán még a szívműtétem volt mikor visszajött úgymond az erőm mert a műtét után igencsak kimerültem bár én inkább a gyógyszerek hatására tudok gondolni.
Visszatértem a suliba mindenki rajtam röhögött, gúnyolt ahogyan azelőtt mindig-mindenki a Szondiban mindegy volt mikor, hányszor, miért, csak úgy mindenért ami létezett...
Ezen meg még külön jókat röhögtek majd innen nem volt tovább... Kinéztek lenéztek mindenért életem során... így már elhittem hogy tényleg egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok 1db szemüveggel tarkitva...
Majd jött Endrefalva majdnem egy éve illetve az exem 2 éve.
Ő szintén adott az érzésnek, amíg mi együtt voltunk egyetlen egyszer nem mondta hogy okés vagy bármi amitől amitől elképzeltem volna hogy nekem van keresnivalóm a Földön, mást nem kaptam az ott élő összes embertől hogy te fiam 0 vagy mindenképpen. Így gyakorlatilag mára 0 lettem illetve elhittem hogy nem vagyok több mint 0...
Önbecsülés, önbizalom és minden más 0.
Apám legutolsó "csak ketten" beszélgetésünkkor melynek helyszíne természetesen kocsma, megismételte amit  majdnem  mindig, mekkora szar vagy fiam és inkább kis széket csinált volna helyettem és ehhez hasonló és durvább beszólások halmaza, ismét lealázott isten tudja csak hány ember előtt...

Közben a történet érdekessége securitysként keresem kenyerem amihez némileg kellenének ezek az apró dolgok mint önbecsülés, magabiztosság, határozottság.
Felküzdöttem magam führernek, így hívnak bennt ami valahol azért jó érzés, valahol annyira nem.
Elismerést munkámért mintolyan nem pénzben kaptam, elismerésként ilyen aprónak tűnő dolgok mint a dolgozók akárki legyen az az itteni specialitásokból néger, menekült, cigány, arab bármi más nem félnek mellettem, mert a Führer Tomira mindig lehet számítani.
A magam több mint 1év 3 hónapjával toronymagasan én vagyok az a secus aki a leghosszabb ideje ott van mert vagy nem nyírták ki mert nem tudták /persze nem fizikai értelemben/, vagy nem mondott fel és épp ki sem rúgták.
A másik ami szintén valahol örömmel tölt el amikor a vevők egy része úgy jön be hogy Főnök ez a probléma vagy épp Főnök ez vagy az vagy amaz, legyen az 20 éves, 45 vagy éppen 80.

Majd ami ismét fordulatot gyökeres változást hozhat és úgy érzem hoz is az egy új párkapcsolat, mely más gyökereken nyugszik mint az összes eddigi, illetve teljességgel másképp is indult és ezúton ismét jelzem rosszakaróimnak jó irányba halad, lassan felépülni látszok.

2013. május 21., kedd

Valahol messze idegenben

Napját sem tudom már a hónapok is csak mint az évek elteltek szépen csendben ahogyan azt kell...
Hosszú sokszor éjszakákba nyúló beszélgetések után mikor egy többször lezárt történet újrakezdődik ott kezdődik a pár sor is.

Valamikor 2011ben valamikor november táján éjszakás műszak után voltam és nem bírtam aludni éjszaka hát gondoltam elnézelődöm a facebookon egy kicsit még és megpróbálkozom az alvással ismét.

Egy bejegyzésen ami ugyan már nem tudom mi is volt megakadt a szemem majd gondoltam nyomok egy ismerősnek jelölést mert több olyan megosztás volt ezen az adatlapon ami nekem tetszett és gondoltam miért ne lehetne egy ismerőssel több...

Meglepődésemre visszaigazolt és megjött az első üzenet is tőle.
Majd pár sor után rájöttem nem is megyek én még aludni mert minek...
Egészen reggelig beszélgettünk és függetlenül attól hogy nem tudtam ki is ő mert nem volt kinnt csak valami meseszerű kép így megkértem tegyen ki egy képet, hát kitette.
Majd tovább beszélgettünk eljött a reggel én mentem kávézni ő csinálta a dolgát így elköszöntünk egymástól annak reményében hogy nemsokára újra beszélünk majd.
Eljött a délután és megint beszéltünk mert valamiért jól éreztük magunkat egymás társaságában és ez így ment elég sokáig.
Majd egy nap bennt az akkori munkahelyemen nem ment egy gép gondoltam megnézem az adatlapját mégis mi történt vele mostanában kissé rosszul érintett hogy kapcsolatban áll de gondoltam semmi baj van ez így.
Ettől függetlenül újra és újra beszélgettünk majd megállapodtunk abban hogy majd egyszer leülünk egy kávéra.
Teltek a hetek érdekes érzések fogtak el és valami azt mondta nekünk találkoznunk kell így a szilvesztert és az új évet együtt töltöttük el.
Igen jól éreztem magam kissé ki is húzott a munkanélküliség okozta depresszióból de hamar eltelt ez a 3 nap.
Majd mivel minden mindegy gondoltuk majd mi együtt megváltjuk a világot 2 hétre rá a szerencsének köszönhetően ismét találkoztunk.
Ekkor sokmindenről beszéltünk tudtunk beszélni amiről először nemigazán.
Mivel minden mindegy volt már így gondoltuk összecuccolunk lesz ami lesz alapon kilátásban volt munka a lakhatással sem lett volna gond mert nem albérlet volt, DE és ott volt a DE.
A sors keze és valami más is közbeszólt és nem hagyta azt amit.
De talpra álltam próbáltam mindent kizárni és felejteni hát őszintén mindent összevetve a mai napig nem igazán sikerült.
Eltelt egy kis idő ami nem is olyan kicsi volt újra beszéltünk és újra megmozdult valami.
Jól éreztem magam mint mindig amikor vele beszéltem.
Megbeszéltük hogy újra találkozunk de a sors és az a valami más megint közbe szólt, elhagyta az országot Angliába költözött...
Az utazással együtt elszállt sokminden más is.
De mi igy is beszéltünk csak kicsit másabb volt mint amikor itt volt.
De a sors ismét közbe szólt és tudtam, éreztem hazajön.
Hónapokig csak beszélgettünk és semmin nem is gondolkoztam bár megfordult a fejemben de NEM gondoltam most az egyszer nem csak azért is erős leszek és nem érdekel.
Majd eltelt pár hónap és újra kezdtük újra mindent tiszta lappal.

Bennt megbeszéltem a kollégával h kicsit több napot kellene dolgoznia egyben mert én elutazom.
Természetesen belement és márcsak ki kellett várni és utaztam is bár épp hogy elértem a buszt mert előtte a Takarékban volt még dolgom de futva elértem.
Budapestig tiszta volt minden hogy is megyek, metróztam, ismét busz és lassan megérkeztem, majd szakadó hóban zord időben egymást átölelve megfagyva igazán megszólalni sem tudtunk, csak álltunk némán az utca forgatagában Dunaújvárosban.
Fura volt így több mint egy év távlatából látni, átölelni, mellette kelni mellette feküdni, megismerni a családját (bár ettől féltem a legjobban, de félelmeimnek nem volt alapja).

Érdekes volt látni hogy 4 testvér él együtt 4 lány nem mondhatom hogy fene nagy gazdagságban és mégis mennyire megvannak egymás mellett, mennyire tudják egymást értékelni,
Amíg sokhelyen az a kérdés milyen autója legyen a gyereknek, mennyit adjak nekik hétvégére, milyen telefont, milyen laptopot telefont vagy bármi mást vegyek neki és érdekes h itt az ilyen gyerekekkel csak a baj van nem is akármennyi...
Itt a 4 lánnyal pedig csak az nem tud ellenni aki nem akar...
Én jól éreztem magam a társaságukban és ez a lényeg.


Majd visszajöttem és örömmel észleltem hogy ez a lány már nem az a lány aki volt megváltozott, vannak céljai és más ember lett, de ezzel az új énjével szimpatizálok, ez tetszik.

A város Dunaújváros érdekes benyomást keltett bennem.
Úgy magam előtt egy kisvárost képzeltem magam elé de mikor odaértem teljesen más kép fogadott.

Mára mindez megváltozott....











Élet és halál csak egy cérnaszálon...




Ez a bejegyzés ha csak egy emberen is segít hogy meggondolja magát még időben már megérte...

És akkor h miért ne szedj nyugtatót vagy csak nagyon minimális mennyiségben...

Valami tavaszi nap volt... rengeteg gonddal, problémával /bár mára belátom hogy a mostani helyzetekhez képest az semmi nem volt/ teljes elkeseredés minden téren...
Gondoltam van egy rakat Valerianam beveszek 1-2-t... be is vettem de nem lett jobb aztán még 1-2 aztán még a nap folyamán elég sokat és ment ez így reggel 6-tól este 22 óra tájáig... Ekkorra sikerült bevennem 38 db-ot... Majd megfeledkezve magamról elmentem iszogatni ahol beesett 2dl Royal vodka és 4 sör... Majd kezdett jobb kedvem lenni mondhatni mintha mi sem történt volna elindultam hazafelé, de a biciklire már felülni nem birtam/tudtam így nehezen eltologattam a nógrádi azon sarkáig ahol a garázsok vannak... itt már nem tudtam tovább menni elgyengültem teljesen megszólalni megmozdulni sem nagyon ment...telefonálni a mentőknek vagy valakinek végképp nem... a levegőt is elég furán vettem... Valami érdekes "erő" vett hatalmat rajtam ami ellen nem tudtam mit tenni jóllehet nem is nagyon akartam majd egy idő kiesik a mai napig nem tudom mennyi azt hiszem elveszthettem az eszméletemet... majd a következő kép az hogy hányingerem lesz és ami a gyomromban volt az mind kikívánkozott... isten tudja csak hányszor... eltelik kb fél óra ekkorra már kicsit jobban lettem elindultam haza, ez egy másik fél óra /ami máskor 5 perc/ nagyon gyenge voltam... lassan de biztosan hazaértem négykézláb felmásztam a lépcsőn majd elaludtam ekkor kb.16 órát végigaludtam...
Ébredésem után szörnyű fejfájás kínzott, szédültem, nagyon rossz közérzetem volt.
Az első cigim hányingert okozott majd örültem hogy élek, lepergett az előző nap és az életem is...

Egy másik alkalom...
Az albérletben amiről nagyobb részt jó emlékeim vannak...
Az akkori barátnőm sokadik napja vagy inkább sokadik hónapja folyamatosan kiakasztott igazán nem értettem miért /hozzá kell tegyem ekkor még nagyon szerettem a tűzbe mentem érte akárhányszor.../
Szintén valeriana itt pontosan nem tudom mennyi volt mert marokszám ettem ismételten.Majd gondoltam bor sör pálinka ami kifér mert nekem igy jó...
Kimentem a városba kiszellőztettem a fejem csak mentem előre mindent üresnek látva bolyongtam és egy dolog ugrált a fejemben miért miért miért...miért velem mit tettem hogy ezt érdemeltem... Majd hazasétáltam... anyámnak irtam msnen leirtam mindent ami bánt mindent ami történt elaludtam majd nem tudom mennyi időre felkeltem és a wc-n találtam magam ismét... Dolgom végeztével lefeküdtem aludni de nem sikerült majd újra wc újra ágy ezt még így 3x... lefeküdtem elaludtam... reggel 9 körül járunk amikor haverom csengetett mint egy ökör elmondása szerint több mint 5 perce... érezte hogy baj van és jött...
Majd ismételten az a másnaposságtól sokkalta rosszabb érzés amit már átéltem egyszer.

Túléltem mindkettőt... ekkor döbbentem rá h nem érte meg nem éri meg soha többet még 1x... nekem /lehet beképzelten hangzik de nem azért vagy úgy írom..../ élnem kell valami terve van az égieknek velem... valamit még kell tennem az életben...és amúgyis vannak akik szeretnek és hiányoznék nekik...

Bármilyen kegyetlen az élet időnként, mindenkivel van terve az életnek csak tudni kell a lehetőségeket megfogni és akarni valamivé válni valaki oldalán valamilyen céllal.