2013. május 21., kedd

Valahol messze idegenben

Napját sem tudom már a hónapok is csak mint az évek elteltek szépen csendben ahogyan azt kell...
Hosszú sokszor éjszakákba nyúló beszélgetések után mikor egy többször lezárt történet újrakezdődik ott kezdődik a pár sor is.

Valamikor 2011ben valamikor november táján éjszakás műszak után voltam és nem bírtam aludni éjszaka hát gondoltam elnézelődöm a facebookon egy kicsit még és megpróbálkozom az alvással ismét.

Egy bejegyzésen ami ugyan már nem tudom mi is volt megakadt a szemem majd gondoltam nyomok egy ismerősnek jelölést mert több olyan megosztás volt ezen az adatlapon ami nekem tetszett és gondoltam miért ne lehetne egy ismerőssel több...

Meglepődésemre visszaigazolt és megjött az első üzenet is tőle.
Majd pár sor után rájöttem nem is megyek én még aludni mert minek...
Egészen reggelig beszélgettünk és függetlenül attól hogy nem tudtam ki is ő mert nem volt kinnt csak valami meseszerű kép így megkértem tegyen ki egy képet, hát kitette.
Majd tovább beszélgettünk eljött a reggel én mentem kávézni ő csinálta a dolgát így elköszöntünk egymástól annak reményében hogy nemsokára újra beszélünk majd.
Eljött a délután és megint beszéltünk mert valamiért jól éreztük magunkat egymás társaságában és ez így ment elég sokáig.
Majd egy nap bennt az akkori munkahelyemen nem ment egy gép gondoltam megnézem az adatlapját mégis mi történt vele mostanában kissé rosszul érintett hogy kapcsolatban áll de gondoltam semmi baj van ez így.
Ettől függetlenül újra és újra beszélgettünk majd megállapodtunk abban hogy majd egyszer leülünk egy kávéra.
Teltek a hetek érdekes érzések fogtak el és valami azt mondta nekünk találkoznunk kell így a szilvesztert és az új évet együtt töltöttük el.
Igen jól éreztem magam kissé ki is húzott a munkanélküliség okozta depresszióból de hamar eltelt ez a 3 nap.
Majd mivel minden mindegy gondoltuk majd mi együtt megváltjuk a világot 2 hétre rá a szerencsének köszönhetően ismét találkoztunk.
Ekkor sokmindenről beszéltünk tudtunk beszélni amiről először nemigazán.
Mivel minden mindegy volt már így gondoltuk összecuccolunk lesz ami lesz alapon kilátásban volt munka a lakhatással sem lett volna gond mert nem albérlet volt, DE és ott volt a DE.
A sors keze és valami más is közbeszólt és nem hagyta azt amit.
De talpra álltam próbáltam mindent kizárni és felejteni hát őszintén mindent összevetve a mai napig nem igazán sikerült.
Eltelt egy kis idő ami nem is olyan kicsi volt újra beszéltünk és újra megmozdult valami.
Jól éreztem magam mint mindig amikor vele beszéltem.
Megbeszéltük hogy újra találkozunk de a sors és az a valami más megint közbe szólt, elhagyta az országot Angliába költözött...
Az utazással együtt elszállt sokminden más is.
De mi igy is beszéltünk csak kicsit másabb volt mint amikor itt volt.
De a sors ismét közbe szólt és tudtam, éreztem hazajön.
Hónapokig csak beszélgettünk és semmin nem is gondolkoztam bár megfordult a fejemben de NEM gondoltam most az egyszer nem csak azért is erős leszek és nem érdekel.
Majd eltelt pár hónap és újra kezdtük újra mindent tiszta lappal.

Bennt megbeszéltem a kollégával h kicsit több napot kellene dolgoznia egyben mert én elutazom.
Természetesen belement és márcsak ki kellett várni és utaztam is bár épp hogy elértem a buszt mert előtte a Takarékban volt még dolgom de futva elértem.
Budapestig tiszta volt minden hogy is megyek, metróztam, ismét busz és lassan megérkeztem, majd szakadó hóban zord időben egymást átölelve megfagyva igazán megszólalni sem tudtunk, csak álltunk némán az utca forgatagában Dunaújvárosban.
Fura volt így több mint egy év távlatából látni, átölelni, mellette kelni mellette feküdni, megismerni a családját (bár ettől féltem a legjobban, de félelmeimnek nem volt alapja).

Érdekes volt látni hogy 4 testvér él együtt 4 lány nem mondhatom hogy fene nagy gazdagságban és mégis mennyire megvannak egymás mellett, mennyire tudják egymást értékelni,
Amíg sokhelyen az a kérdés milyen autója legyen a gyereknek, mennyit adjak nekik hétvégére, milyen telefont, milyen laptopot telefont vagy bármi mást vegyek neki és érdekes h itt az ilyen gyerekekkel csak a baj van nem is akármennyi...
Itt a 4 lánnyal pedig csak az nem tud ellenni aki nem akar...
Én jól éreztem magam a társaságukban és ez a lényeg.


Majd visszajöttem és örömmel észleltem hogy ez a lány már nem az a lány aki volt megváltozott, vannak céljai és más ember lett, de ezzel az új énjével szimpatizálok, ez tetszik.

A város Dunaújváros érdekes benyomást keltett bennem.
Úgy magam előtt egy kisvárost képzeltem magam elé de mikor odaértem teljesen más kép fogadott.

Mára mindez megváltozott....











Élet és halál csak egy cérnaszálon...




Ez a bejegyzés ha csak egy emberen is segít hogy meggondolja magát még időben már megérte...

És akkor h miért ne szedj nyugtatót vagy csak nagyon minimális mennyiségben...

Valami tavaszi nap volt... rengeteg gonddal, problémával /bár mára belátom hogy a mostani helyzetekhez képest az semmi nem volt/ teljes elkeseredés minden téren...
Gondoltam van egy rakat Valerianam beveszek 1-2-t... be is vettem de nem lett jobb aztán még 1-2 aztán még a nap folyamán elég sokat és ment ez így reggel 6-tól este 22 óra tájáig... Ekkorra sikerült bevennem 38 db-ot... Majd megfeledkezve magamról elmentem iszogatni ahol beesett 2dl Royal vodka és 4 sör... Majd kezdett jobb kedvem lenni mondhatni mintha mi sem történt volna elindultam hazafelé, de a biciklire már felülni nem birtam/tudtam így nehezen eltologattam a nógrádi azon sarkáig ahol a garázsok vannak... itt már nem tudtam tovább menni elgyengültem teljesen megszólalni megmozdulni sem nagyon ment...telefonálni a mentőknek vagy valakinek végképp nem... a levegőt is elég furán vettem... Valami érdekes "erő" vett hatalmat rajtam ami ellen nem tudtam mit tenni jóllehet nem is nagyon akartam majd egy idő kiesik a mai napig nem tudom mennyi azt hiszem elveszthettem az eszméletemet... majd a következő kép az hogy hányingerem lesz és ami a gyomromban volt az mind kikívánkozott... isten tudja csak hányszor... eltelik kb fél óra ekkorra már kicsit jobban lettem elindultam haza, ez egy másik fél óra /ami máskor 5 perc/ nagyon gyenge voltam... lassan de biztosan hazaértem négykézláb felmásztam a lépcsőn majd elaludtam ekkor kb.16 órát végigaludtam...
Ébredésem után szörnyű fejfájás kínzott, szédültem, nagyon rossz közérzetem volt.
Az első cigim hányingert okozott majd örültem hogy élek, lepergett az előző nap és az életem is...

Egy másik alkalom...
Az albérletben amiről nagyobb részt jó emlékeim vannak...
Az akkori barátnőm sokadik napja vagy inkább sokadik hónapja folyamatosan kiakasztott igazán nem értettem miért /hozzá kell tegyem ekkor még nagyon szerettem a tűzbe mentem érte akárhányszor.../
Szintén valeriana itt pontosan nem tudom mennyi volt mert marokszám ettem ismételten.Majd gondoltam bor sör pálinka ami kifér mert nekem igy jó...
Kimentem a városba kiszellőztettem a fejem csak mentem előre mindent üresnek látva bolyongtam és egy dolog ugrált a fejemben miért miért miért...miért velem mit tettem hogy ezt érdemeltem... Majd hazasétáltam... anyámnak irtam msnen leirtam mindent ami bánt mindent ami történt elaludtam majd nem tudom mennyi időre felkeltem és a wc-n találtam magam ismét... Dolgom végeztével lefeküdtem aludni de nem sikerült majd újra wc újra ágy ezt még így 3x... lefeküdtem elaludtam... reggel 9 körül járunk amikor haverom csengetett mint egy ökör elmondása szerint több mint 5 perce... érezte hogy baj van és jött...
Majd ismételten az a másnaposságtól sokkalta rosszabb érzés amit már átéltem egyszer.

Túléltem mindkettőt... ekkor döbbentem rá h nem érte meg nem éri meg soha többet még 1x... nekem /lehet beképzelten hangzik de nem azért vagy úgy írom..../ élnem kell valami terve van az égieknek velem... valamit még kell tennem az életben...és amúgyis vannak akik szeretnek és hiányoznék nekik...

Bármilyen kegyetlen az élet időnként, mindenkivel van terve az életnek csak tudni kell a lehetőségeket megfogni és akarni valamivé válni valaki oldalán valamilyen céllal.