Valahol messze idegenben

Napját sem tudom már a hónapok is csak mint az évek elteltek szépen csendben ahogyan azt kell...
Hosszú sokszor éjszakákba nyúló beszélgetések után mikor egy többször lezárt történet újrakezdődik ott kezdődik a pár sor is.

Valamikor 2011ben valamikor november táján éjszakás műszak után voltam és nem bírtam aludni éjszaka hát gondoltam elnézelődöm a facebookon egy kicsit még és megpróbálkozom az alvással ismét.

Egy bejegyzésen ami ugyan már nem tudom mi is volt megakadt a szemem majd gondoltam nyomok egy ismerősnek jelölést mert több olyan megosztás volt ezen az adatlapon ami nekem tetszett és gondoltam miért ne lehetne egy ismerőssel több...

Meglepődésemre visszaigazolt és megjött az első üzenet is tőle.
Majd pár sor után rájöttem nem is megyek én még aludni mert minek...
Egészen reggelig beszélgettünk és függetlenül attól hogy nem tudtam ki is ő mert nem volt kinnt csak valami meseszerű kép így megkértem tegyen ki egy képet, hát kitette.
Majd tovább beszélgettünk eljött a reggel én mentem kávézni ő csinálta a dolgát így elköszöntünk egymástól annak reményében hogy nemsokára újra beszélünk majd.
Eljött a délután és megint beszéltünk mert valamiért jól éreztük magunkat egymás társaságában és ez így ment elég sokáig.
Majd egy nap bennt az akkori munkahelyemen nem ment egy gép gondoltam megnézem az adatlapját mégis mi történt vele mostanában kissé rosszul érintett hogy kapcsolatban áll de gondoltam semmi baj van ez így.
Ettől függetlenül újra és újra beszélgettünk majd megállapodtunk abban hogy majd egyszer leülünk egy kávéra.
Teltek a hetek érdekes érzések fogtak el és valami azt mondta nekünk találkoznunk kell így a szilvesztert és az új évet együtt töltöttük el.
Igen jól éreztem magam kissé ki is húzott a munkanélküliség okozta depresszióból de hamar eltelt ez a 3 nap.
Majd mivel minden mindegy gondoltuk majd mi együtt megváltjuk a világot 2 hétre rá a szerencsének köszönhetően ismét találkoztunk.
Ekkor sokmindenről beszéltünk tudtunk beszélni amiről először nemigazán.
Mivel minden mindegy volt már így gondoltuk összecuccolunk lesz ami lesz alapon kilátásban volt munka a lakhatással sem lett volna gond mert nem albérlet volt, DE és ott volt a DE.
A sors keze és valami más is közbeszólt és nem hagyta azt amit.
De talpra álltam próbáltam mindent kizárni és felejteni hát őszintén mindent összevetve a mai napig nem igazán sikerült.
Eltelt egy kis idő ami nem is olyan kicsi volt újra beszéltünk és újra megmozdult valami.
Jól éreztem magam mint mindig amikor vele beszéltem.
Megbeszéltük hogy újra találkozunk de a sors és az a valami más megint közbe szólt, elhagyta az országot Angliába költözött...
Az utazással együtt elszállt sokminden más is.
De mi igy is beszéltünk csak kicsit másabb volt mint amikor itt volt.
De a sors ismét közbe szólt és tudtam, éreztem hazajön.
Hónapokig csak beszélgettünk és semmin nem is gondolkoztam bár megfordult a fejemben de NEM gondoltam most az egyszer nem csak azért is erős leszek és nem érdekel.
Majd eltelt pár hónap és újra kezdtük újra mindent tiszta lappal.

Bennt megbeszéltem a kollégával h kicsit több napot kellene dolgoznia egyben mert én elutazom.
Természetesen belement és márcsak ki kellett várni és utaztam is bár épp hogy elértem a buszt mert előtte a Takarékban volt még dolgom de futva elértem.
Budapestig tiszta volt minden hogy is megyek, metróztam, ismét busz és lassan megérkeztem, majd szakadó hóban zord időben egymást átölelve megfagyva igazán megszólalni sem tudtunk, csak álltunk némán az utca forgatagában Dunaújvárosban.
Fura volt így több mint egy év távlatából látni, átölelni, mellette kelni mellette feküdni, megismerni a családját (bár ettől féltem a legjobban, de félelmeimnek nem volt alapja).

Érdekes volt látni hogy 4 testvér él együtt 4 lány nem mondhatom hogy fene nagy gazdagságban és mégis mennyire megvannak egymás mellett, mennyire tudják egymást értékelni,
Amíg sokhelyen az a kérdés milyen autója legyen a gyereknek, mennyit adjak nekik hétvégére, milyen telefont, milyen laptopot telefont vagy bármi mást vegyek neki és érdekes h itt az ilyen gyerekekkel csak a baj van nem is akármennyi...
Itt a 4 lánnyal pedig csak az nem tud ellenni aki nem akar...
Én jól éreztem magam a társaságukban és ez a lényeg.


Majd visszajöttem és örömmel észleltem hogy ez a lány már nem az a lány aki volt megváltozott, vannak céljai és más ember lett, de ezzel az új énjével szimpatizálok, ez tetszik.

A város Dunaújváros érdekes benyomást keltett bennem.
Úgy magam előtt egy kisvárost képzeltem magam elé de mikor odaértem teljesen más kép fogadott.

Mára mindez megváltozott....