2012. december 26., szerda

Életem 2.


Elvetődtem keresztapám mellé dolgozni mivel nem engedtek arra a szakmára amire szerettem volna menni...
Majd a nem fizetés után a Zollnerben folytattam ahol 7 hónapot voltam de jött a válság és ismét keresztapámhoz mentem mert nem volt más hirtelen...
De jött valami amiért elmentem a Sparba, fel is vettek ott voltam egy hónapot de nem egyeztünk meg a főnökkel és gyorsan elintézte a sorsom...

Ezen a nyáron minden hülyeséget megtettem ha akartam ha nem ezt azóta is úgy hívom gyagyás korszak...
Petői nagy barátom lett (mára ez elmúlt) és a létező összes kopasz aki volt a környéken és jártuk az utcákat...
Az összes létező házibuliban ott voltam ami akkor volt és általában mentünk kerestük a balhét, a bajt...és persze közben szólt a skin zene...
Arra a szintre jutottam hogy már mindenkit utáltam aki a környékemen volt és ezzel sajnos azokat bántottam akik szerettek és akiknek köszönhetem h létezem ill. megmaradtam embernek...ill. ember lett belőlem...
Ebben az időben rengeteget ittam ill. nem is ittam vedeltem... aminek meg lett az eredménye begyagyásodtam... mindenkit meg akartam verni ha már csak csúnyán nézett rám akkor is...
De jött egy pont anyámék bezárták előttem az ajtót és elköltöztem faterhoz...(nem épp a legjobb döntés volt)
Ekkor már együtt voltam Edittel de nem tartott sokáig...
Előtte Alexával az sem volt hosszú életű és valamikor ekkor kezdődött a piás korszak... és tartott egy egész nyáron keresztül pedig mindenki aki számított és köszönhetek valamit is mondták h ne igyak ne balhézzak de én voltam az "okos" és mentem a fejem után és kerestem az alkalmat hogy miért is miért is igyak miért is balhézzak... végtelen gyűlölet volt bennem...

Persze amikor anyám mondta hogy kivül tágasabb még nekem állt feljebb mert hát én az ész...

Nem zavart egészen addig amig valóban el nem költöztem... aznap este sirtam és csak sirtam ekkor már valami berémlett hogy mennyi mindent feladott értem, mennyi mindent megtett értem és mennyi mennyi  mindent köszönhetek neki és nagymamámnak... Ha ők nincsenek én sem vagyok...
Nem tudtam mit tegyek mert tudtam vissza nem csinálhatom de vátoztatnom kell magamon mert ez így nem jó ez így nem mehet már tovább....

Tudtam hogy a továbbiakban az alkohol a mértéktelen alkoholizálás nem lehet megoldás a dolgokra és ha tetszik ha nem el kell jönnöm és elnézést kell kérnem mindenért amit tettem...
Végtelenül megbántam de nem tudok mit tenni megtörtént, elrontottam...
Ekkor mérlegeltem mit is jelent számomra a család, mennyit ér és nem  szeretnék senkit elvesziteni mert nélkülük nem tudok létezni sem...
Ezer bocsánat az elrontott dolgaimért remélem mégegyszer nem történik meg hasonló sem...
Ekkor jöttem rá mi is az hogy lefelé csúszni a lépcsőn ahogy jó anyám mondta nagyon könnyű le csúszni a lejtőn de kifelé, visszafelé már nem olyan egyszerű az út...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése