A pokol kapujában állva...

Elmúlt az ominózus nyár... megtalált a szerelem vagy valami egészen hasonló fura érzés...

Részben jó részben rossznak tűnt...

Az elején elég döcögősnek indult de megértettem mert sok idő volt a másik skaccal nem tűnt fel semmi úgy különösen...
Nekem nem... mindenki másnak igen... annyian de annyian mondták hogy ne csináljak semmit....

Aztán amikor elvárt lett volna hogy mellettem legyen de csak taszítást kaptam.
Mama élet-halál között feküdt a kórházban nagyon oda volt sajnos... senki nem tudta megmondani hogy mi lesz vele és nagyon féltettem mert őt is nagyon szeretem...
De közben szavazóbiztos voltam valahol a város másik végén... nem tudtam hogy mi legyen...
Egész nap a nyugtatót meg a kávé-colát dobáltam magamba nap végére 37 darabot ha nem számoltam el persze...
A szavazás lezárultával elindultam az Ipoly-hotelbe megbeszélni a dolgokat és úm. "ünnepelni".
Félúton a rendőrök megbüntettek amitől mégannyira sem éreztem jól magam.
Megérkezve a hotelbe , megfeledkezve az eddig elfogyasztott nyugtatók mennyiségéről megittam pár sört és pár féldeci pálinkát.
Nem is volt ezzel baj, nem rúgtam be és semmi más sem. Elindultam hazafelé nem vettem észre hogy valami baj lenne.
Apáéktól elköszöntem és irány az ágyam gondoltam én. De miután elindultam valami fura lett nem bírtam menni a biciklivel nem hogy egyenesen de még keresztbe sem. Minden furán sötét lett és homályos...
Kissé megijedtem mert voltam már nagyon részeg és nem ennyi italtól ekkor ugrott be hogy a nyugtató és a pia nem biztos hogy jó kombináció együtt...
Nem mentem tovább mert nem bírtam... Leültem a fejem fogtam és csak homály homály és csak homály...
Elképzelésem nem volt mit tegyek most minden sz@r...
De ekkor már nem is kellett ezen gondolkoznom mert a következő mozdulatommal már kinnt is volt a pia és a még fel nem szivódott nyugtató...igaz 6x -ra de kijött megvolt...
Ekkor mintha már jól éreztem volna magam, ismét elindultam haza, nehezen de biztosan hazaértem.
Ezekután mintha utolsó napom lenne a Földön ájultan bezuhantam az ágyba és aludtam reggelig...

Teltek múltak a napok hónapok...úgy éreztem nagyon szeretem és a poklokat megjárnám érte (utólag visszanézve meg is jártam...
Mindennap egy új érzést hozott hol jót hol rosszat... rengeteg cibálódás... de gondoltam ez csak ilyen kezdeti nehézség majd megszokjuk egymást, csiszolódunk és minden jobb lesz...
Bár nagyon bántott hogy a 2 testvéremmel úgy viselkedett mint valami számkivetettel...de gondoltam majd elmúlik idővel...
Elment sok idő sok mindenben változtam hogy kedvére tegyek de neki ez is kevés volt...
Ekkor sokszor eszembe jutott a Bikini egyik száma melyben azt énekelték: "jól megértjük egymást itt az ágyban"....
Ha buliról, szexről volt szó teljességgel megértettük egymást de gondoltam idővel ez is alakul...
Májust írunk sok-sok hülyeségen átmentünk eközben ami mindkettőnk hibája volt...bár szerinte csak az enyém.
Elköltöztem otthonról albérletbe, eredetileg úgy volt hogy ő is jön velem de útközben meggondolta magát így egyedül költöztem...
Gondoltam valahogy csak megleszek magamnak ha szűkösen is, majd a bulik most kimaradnak...
De ezt csak én gondoltam így a jelmondat a a következő volt fizesd menjünk bulizni és nem érdekel hogy miből vagy épp kajára jut-e neked...
Hát a hülyegyerek mármint én mit csinál szépen okosan engedelmeskedik.
Szép és jó volt sörfeszt meg minden de a bökkenő hogy egy forint nem maradt a zsebemben....még kajára sem de ez őt hol érdekelte volna.

Elteltek a napok... és szépen azon eszméltem fel hogy valami nagyon nem jó valahogy az egész.
Július végén szakítottam egy hiszti rohamot (mert ez biz' az volt) követően. Az éjszakát kódorogva, kóborolva töltöttem a városban és nem találtam a helyem...
Csak nézelődtem, néztem magam elé és nem tudtam hogy merre induljak el.
Visszamentem az én kis albérletembe és majd kigondolom.
Nem volt sok alkohol otthon de azt mindet elpusztitottam és gondoltam ha lúd legyen kövér és van nekem fasza nyugtatóm majd abból beveszek egy párat...és majd minden jobb lesz...  hát az a pár nem tudom mennyi volt pontosan de a hatása nem maradt el pedig tudhattam volna hogy ez lesz mert ezt egyszer eljátszottam. De hülyegyereknek nem elég 1x átélni ill. majdnem beledögleni kell ez másodszor is...
Bár most jobb volt a helyzet kissé keringett minden és hajnali 3kor szépen elaludtam.
Valamikor 12 környékén nagy nehezen kikeltem az ágyból már amennyire kibirtam kelni....
És mint a kiskakas aki megrázza magát mentem először apához mert ott volt a szomszédban.
Majd anyához ki a telekre mert kinnt voltak egész nyáron.
Kimentem és elmondtam mi történt a Hajni korszak véget érni látszik...
Igaz hogy tán már ő sem ismert rám 98 kilóról lefogytam 68kilóra.
Utólag nézve nem akarom elhinni hogy az is én vagyok/voltam...

Majd ezután mivel itt voltak Gyuriék is lementem egy laza délutáni kajálásos-sörözéses valamire...
Kb 1 órával érkezésem után folyton csörgött a telefonom.
Egyértelművé vált számomra hogy Hajni miért keres de mivel ő sem vette fel soha a telefont gondoltam most én sem teszem.
Mindenki nagyon zabos volt apa közölte ha idejön el fogja ásni és leönti mésszel...
Nem tudtam mit is tegyek hogy mindenkinek jó legyen.
Elindultam hazafelé Dettiékkel, tudtam Detti is zabos de talán ő még nem csinálna semmit amiből később csak a baj van.
A Nógrádin felmentem apáékhoz vettek valami kajaszerűt mert az bizony nem volt...
Mikor elindultam volna haza kb 50 méterre tőlük csengett a kaputelefon gondoltam ez még nem apa ő még nem lehet más meg minek csengetne... ekkor ugrott be hogy lehet hogy Hajni.
Elindultam volna haza de őt nem tudtam hazaküldeni hiába hiába nem ment...
Az utca közepén borzasztó nagy balhé csak az nem hallotta aki nem akarta...
Többen betársultak gondolták jó hallgatóság lesznek...
Mivel nem volt hajlandó hazamenni bementünk hozzám, hogy megbeszéljünk mindent már amennyire még lehet...
Közben csörgött a telefon anya hívott, beszéltünk, bár nem örült annak hogy ő ott van de megbeszéltünk mindent amit kellett...
Ezután mi is megtárgyaltunk mindent amit kellett és persze fogadkozott sűrűn hogy persze holnaptól minden másképp lesz, ideköltözöm, együtt jól elleszünk csak ne hagyjam ott...
Hát okosgyerek aki nem tanult még mindig semmiből elhitte, belement... bár kétségekkel felvértezve...

De elvoltunk ezután úgy ahogy bár még sokat hallgattam szinte mindenért...

Eljött a szeptember vége itt nem költöztünk össze bár mindig itt volt nálam, elmentünk a szülőfalujába mert én elhittem hogy tényleg minden jobb lesz, egészen addig amig ki nem értünk oda...
Az első fogadtatás az anyós-jelölt részéről nem volt valami kellemes, nem mintha akkor olyan nagyon jó lett volna amikor ott voltunk éppen.
Odafelé Bence segitett felpakolni ill költözni, mivel a teherautó 2 személyes volt így mi a platóra kényszerültünk.
Gondoltuk ha ott a laptop játszunk egyet amig az akksi le nem merült...
De nem paráztunk volt nekünk szép pöttyös labdánk amit kedvünk szerint rugdostunk mig egyszer csak meg nem érkeztünk.
Visszafelé szintén a platón utaztunk.
Még apához beugrottam egy pár percre rajta és anyun is látszott hogy nagyon elfáradtak ezalatt az egy nap alatt ők tudták, érezték amit később már én is.... nem lesz ez nekem jó, fájdalmas lesz...
Apa elköszönt és sok boldogságot kivánt amin én meglepődtem ugyan de elindultam a buszhoz, azt mondta ő már nem kisér ki nagyon fáradt...
Alig 50 méter megtétele után hátranéztem és futott utánam mert mégis elkisérne...
Furcsa volt de örültem... Majd a busz megérkezett időben ahogyan azt kell, ekkor elköszönt mégegyszer a könny a szemében és integetett. Jó utat drága Fiam gondolhatta magában, de nem tudod hova mégy, minek mégy, kinyirnak.

Majd idővel egész pontosan másnap már jelentkeztek is a problémák...
Az anyós sirva fakad a lány is mindenki ugat...
Én pedig csak lesek hogy ez itt mi... A probléma forrása igen súlyos volt:
Anyós: hova tegyük a porszivót mert nem fér el...
Lány: ki kell dobni minek az sokat fogyaszt amúgyis...
Anyós: Az anyád picsája, ott lesz ahol volt...
Én: Csak gondolkoztam hogy most az anyja picsája vagy a porszivó lesz ott ahol volt...
Később saját magamhoz intézett kérdésemre választ kaptam a porszivó más helyre került tehát...

Ekkor hogy nehogy jól érezzem magam jöttem én a képbe most én kaptam...
Sok ruhád van és sok cuccod minek az...Dobjuk ki...
Persze úgyis kell azt de csak lebeszéltem a lányt erről....

Minden egyes nap így ment el ha gépeztem kaptam érte ha át vágtam az volt a baj (mert összedől a ház a favágás zajától), ha épp olvastam volna az volt a baj... Mindig minden csak baj volt, egy jó szót nem kaptam... De úgy elvoltam, gondoltam egy ideig hogy csak é lehetek a szar....
Igaz nagyon sokszor előfordult hogy összepakoltam és azt mondtam most én hazaköltözöm...

Ami nagyon fájt hogy teljes mértékben el akart szakitani a csalásomtól, de ezt azért már nem hagyhattam...sem neki sem másnak...

Egy alkalommal hugom és öcsém kikisért a buszmegállóba.
Elvoltunk bár nagyon szomorú voltam és nagyon fájt hogy csak igen ritkán láthatom őket és családomat főképp anyut és mamáékat...
De az 'Í'-re a pontot öcsi megszólalása tette fel /ekkor azt mondtam nem birom már tovább, feladom/
Én: Remélem mielőbb jövök, szeretlek titeket, vigyázzatok egymásra és anyára.
Öcsém: Tomi (ekkor egy könnycsepp jelent meg a szemében, átöleltem őket, nagy puszi mindkettőnek) remélem jössz holnap is mert tudod ha veszekedtünk is időnként, tudod úgy hiányzol hogy nem vagy itt és nem jó hogy nem tudunk együtt játszani és csak ilyen ritkán látlak és nincs egy bátyó aki mindig ott van amikor kell...
Én: (igazából megszólalni nem tudtam...) puszi mindkettőnek és fel a buszra szépen lassan. A busz elindul és vissza vissza nézve integetnek és én is....
Mikor már nem láttam őket a busz hátuljába ültem és csak sírtam egészen mig meg nem érkeztem.

Ezt senkinek nem kivánom hogy ezt egyetlen egyszer is átélje....

Eljött a Karácsony amit én úgy gondoltam hogy a szeretet ünnepe hát tévedtem...de nagyot...
Pedig én úgy gondoltam legalább a 'szeretet' ünnepén minden rendben lesz.
24-e az anyós-jelölt magához képest egész normális volt de ez az estére megváltozott...ugyanigy a lány...
De nem baj gondoltam reggel majd más lesz... erősen nagyot tévedtem... mindkét nap csak a morgolódás-ugatás és legalább 100X elmondták hogy  milyen szar is vagyok én...hogy miért ki tudja...

26-án bejöttünk ill. bejöttünk volna Gyarmatra végre az én szüleimhez is.
De a reggeli hisztiroham én nem megyek veled menj te egyedül szitu után nem volt 1xü de nehezen de eljött bár így utólag már bánom...
Más örülne ha terülj terülj asztalkámmal fogadják ő nem ő csak kritizálta mivel szerinte minden pocsékolás...
De csak eltelt ez az idő is bár szivem szerint hazaküldtem volna...

Egy pár nap múlva gondoltam ráülök 1 kicsit a laptopra de kb 1 óra után ez is meg lett tiltva mert szerinte túlléptem az áramot amit fizetek.... ezt igazán nem értettem...máig sem...


A szilvesztert otthon töltöttük természetesen morgás közepette...

De gondoltam majd az Újév hoz valamit valami jobbat...
Hozott útközben Biztosítós lettem... /azóta ezt is megbántam/
Gondoltuk elmegyünk Zsóryba mert miért ne csak ekkor még nem igazán volt szó arról hogy én fizetek majdnem mindent és még jól sem érzem magam...
Hát már indulás után a buszon nekem ugrott mert drága a busz főképp hogy diákkal utazott....
Megérkeztünk Egerbe ahol szintén hiszti roham mert ő inkább hazamegy de hogy miért a mai napig nem tudni...
Végre nehezen de biztosan Mezőkövesd és innen már csak egy köpés Zsóry...
Szintén csak gondoltam én...
Én hazamegyek mert nem tudod hogy hol vagyunk... (téll köpésem nem volt merre de mire való a google maps )
Megtaláltam a buszmegállót ekkor jött a következő fatális probléma - de ugye bevisz a hotelbe??
(magamban: persze a szobába is egyenest a falon)...

Hát mik vannak kb 200 méterre tett ki de ez a kis séta gondoltam nem okozhat gondot...
Megérkeztünk egy igen kedves recepciós várt minket és ezután ért a következő vád:
- biztos bejössz neki menj  dugd meg tuti ezért volt kedves...

Elfoglaltuk szobánkat ami nem volt nagy de szerintem teljesen megfelelt.
Szép szekrények , a kisszekrényben hűtő tv pont jó helyen, nemrég felűjított zuhanyzó.
Az épület melett ill mögött zöldövezeti rész padokkal, a naplementekor a legjobb kilátás.
De természetesen ez sem volt jó mert hát miért volna neki jó valami is...
Mert miért nem?? hát mert "csak" egy 3 *os hotelre telt...
Menjünk el vacsorázni valahova mindjárt meg is találtam a 4*-os hotel éttermét ahol megvacsoráztunk és véletlenül ezzel elégedett volt... hát mondjuk ha más fizetné hogy a viharba ne lenne elégedett... ekkor még nem zavart mert nem tudtam hogy ez mindennap így lesz...

A nyaralás nevű tevékenység folyamán vita vitát követett...
Kivéve a discot ami ugyan ilyen retro valami volt de Hajnalkának ez sem felelt meg mert szólt Edda is...
Nekem igen elkoktélozgattam okosan aztán ő hazarohant még innen is...
A disco különlegessége az volt h 3 pasi volt 1 skac én meg a dj...ugyanis ez egy leánybúcsúztató volt mint kiderült...
de ettől még qrva jó volt főképp amikor nem nyílt a wc én pedig erőszakosan bementem a srác pont megcsinálta a csajt és uriasan távoztak...

A buli végefelé ill. nekem jelentette a végét a cigányzene hazamentem én is, egész éjszaka csak ugatott velem...

Elérkeztünk az utolsó naphoz amikor ő kijelentette hogy én csak menüt ehetek mert ő úgy gondolja hát én már csak azért sem azt ettem....ha nyaralok már akkor hadd csináljam azt ami jól esik alapon...

Mielőtt elindultunk volna csörgött a telefonom anyuka hivta mert meghalt a kutya és ezért én vagyok a hibás mert amikor otthon voltunk kizavartam ebédnél és amúgyis az én hibám mert eljöttünk nyaralni...

Ekkor már a pokolba kivánkoztam de rájöttem hogy nem kell kivánnom ott vagyok...

Elindultunk haza és tudtam hogy nem lesz öröm és boldogság....
Hallgattam anyukától, hallgattam tőle mert akkor is az én hibám minden... hát reakcióm jól van örülök neki...nem tudok és nem is akarok már vitatkozni nincs értelme...

Lassan telt az idő a gyárban leálláskor be kellett mennem így mivel nem tudtam volna bejárni így Gyarmaton bennt aludtam.
Anyával végig facebookoztuk az éjszakát 4 liter kóla meg egy vödör kávé társaágában,,,
Ekkor már érlelődött bennem hogy én márpedig nem akarok visszamenni csak a csomagjaimért...
Elkezdődtek a normál műszakok de nem volt már erőm visszamenni bennt aludtam még 1 napot és elhatároztam én visszaköltözöm semmi értelme az egésznek...

Másnap bementem dolgozni és már csak a zsákok voltak nálam gondosan jó erős műanyagból elkészítve...hogy nehogy kiszakadjon...

Megérkeztem Endrefalvára...mielőtt kiszálltam volna kifizettem a tagot aki hordott minket munkába...

Az anyós-jelölt a lányt behúzta magával a házba engem nem engedtek be... hát közöltem a közlendőt... és mik vannak rögtön beengedtek...

Úgy terveztem nem szólok senkihez semmit csak pakolok és kész..
De az anyós-jelölt csak nem bírt az ótótfalusi szájával és már nem lehetett nem visszaszólni először finoman de nem értette meg, csúnyán sem, sehogy sem...

Aztán jött a képbe a nővérke aki szintén beszállt a meccsbe de hát az úgy örült hogy beszólhatott mint Taügetoszi gyerek a zuhanásnak. De annak is el lett mondva a Biblia úgy ahogy kell egy levegővétellel....

Összeszedtem a cuccaimat ill. nagy részét.
Még a 2 nimfám volt hátra de amikor kimentem értük életemben akkora döbbenet nem volt rajtam... eltüntek mindenhol csak tollak, vér... a kiskedvenc anyós-jelöltem rezzenéstelenül megölte őket...
Ezért én nem büntetem mert nem tehetem majd a sors kegyes lesz hozzá bár megfordult a fejemben hogy csak le kéne lőni...

Ezután szó szót követett és vártam csak vártam ez a kis idő amig vártam anyára mint egy örökkévalóság...úgy tűnt...

Megérkezett anyu értem és a dolgaimért VÉGRE!! VÉGRE VÉGE VÉGE a pokolnak... vége az egésznek....
De a kálváriának itt még nem volt vége, egyszerű szavakat dobáltak felénk, utánunk pedig mi csendben voltunk és pakoltunk fel a Nissanra.
De ekkor már nagyon nem tudott érdekelni ki mit mond mert 2 évig a pokol kapujában álltam, talán többször le is húzott valami de kimásztam, felálltam és elindultunk egy más nyugodtabb környezetbe ahova én tartozom.

Igen egy nyugodtabb helyre ekkor még nem gondoltam hogy itt még nincs vége az egésznek és nem mehet mindenki az útján amerre kell hogy menjen...
Drága Hajnika nem nyugodott abba bele hogy most ő vesztett és ez így nem megy már tovább, nem nem és nem.
A munkahelyen ahol dolgoztam csak azt nézte, azon gondolkozott hogyan hozzon ki engem mindenért bűnösnek, hogyan intézze el a sorsom.
Akármerre mentem a legtöbb helyről megvető szemek fogadtak, megvető beszólások és sok más.
De nem nyugodott bele hogy az emberek előtt lejáratott elment egész a főnökségig.
Mindenhonnan csak az ő szavait hallottam vissza egészen egy olyan napig amikor semmi sem akart sikerülni, minden elromlott körülöttem, mellé mint fizikailag mint mentálisan elfáradtam és egy rossz, előre meggondolatlan mozdulattal elvágtam mindent, betörtem a kijelzőt az egyik gépen, 3 nap múlva felmondták a szerződésemet.
És itt ebben a pillanatban véget ért egy 2,5 éves fejezet, véget ért a következő fél évre a lehetséges jövőm, összedőlt minden, terhére lettem a családomnak, bevételem nem volt kiadásom annál több, a terhek csak nőttek és csak nőttek.