Egy nehéz nap éjszakája

Már nem fáj... mondom én magamban... mutatom én amikor lehet amikor csak lehet hogy milyen kemény is vagyok... (rohadtul nem vagyok az csak próbálkozom) de én is ember vagyok és ha tetszik ha nem nekem is vannak érzéseim amit időnként nem tudok eltakarni sem magam sem mások elől...
Szerelem megtalált sokszor... éreztem sokszor hogy csak Ő kell nekem de ez idővel mindig alábbfakadt vagy elmúlt vagy éppen nem...de idővel mindig elmúlt... nem estem kétségbe és nem éreztem magam rosszul ha épp számomra nem megfelelő választ kaptam...

De gondoltam megmaradok embernek, őszintének, barátnak, fairnek, másoknak akiket szeretek (és akiket nem annyira) sem ártanék és nem is ártottam soha, nem használtam senkit tárgyként....

Gondoltam ez a jó út ezt kell járnom és én is jól járok...

A mai napon sajnos az ellenkezőjére döbbentem rá csak a szemét, féreg, mindenkit kihasználó és átbaszó emberek nyerhetnek én nem...

Változnom kellene?? Nem hiszem... csak a világ ilyen...

Miért jó valakinek egy olyan pasi aki a végtelenségig bunkó, nagyképű, kihasznál lehúz mindenkit, megalázottá tesz egy nőt aki nem ezt érdemli.
Nem tudom mit lehet egy ilyenben szeretni...
Én nem értem lehet hogy veled van a baj...

Hugi nem fáj-nem fáj-nem fáj... mondogatom magamban... de kinek ne fájna amikor másoktól azt a visszajelzést kapja hogy maradj így te így vagy jó nem veled van a baj...csak tudod a világ ilyen szar... bár ez engem nem vigasztal...

Hosszú idő után éreztem mi az hogy újra szeretni, örültem hogy mégsem halt ki bennem minden érzés sőt egyáltalán semmilyen... és megint ráfáztam ill. nem is tudom igazából...
De nem bántam meg...

Én mostmár nem is értek semmit főképp magamat nem...

Miért van az hogy soha senkinek nem ártottam szándékosan sem kicsit sem nagyot, soha nem hagytam cserben senkit és mégis engem küldenek padlóra újra és újra... de én felállok újra és újra csak tudnám meddig mehet ez még így...