Valahol ott kezdődött el az egész történet ahol ember kusza képzelete sem járt még vagy ha igen az már nem most volt.
Sok csalódás és annyi baljós árny, annyi mélypont és átverés után valahol egy munkahely "fogságában" rengeteg szabály és megannyi kamera mellett úgy hogy azt senki se sejthesse hogy mi is zajlik a háttérben.
Ahol egy fiú és egy lány barátság elkezdődött amivel nincs is baj több hónapon keresztül izzó parázs de mégis hatalmas tűz, ez jellemezte az egész kapcsolatot.
Teljes bizalom, őszinteség és minden más jellemezte ezt ami kellhet egy fiú-lány barátság fennmaradásához, amíg el nem jött az ominózus nap amikor is ahogy az nagyobbrészt lenni szokott az egyik többet érzett mint barátság de érzett valamit ami hajtotta előre és nemcsak a fiút.
A fiú is tudta jól nem lehet mert a lány el van jegyezve de sem ő sem a lány nem tudott parancsolni érzelmeinek.
A fiú több esetben nem lépett sem előre sem hátra csak vergődött de a gondolat mindig játszott, játszott valamit amit nem lehetett volna...
Egyszer a lány ráírt a fiú vissza, többször hosszasan elbeszélgettek de ekkor még senki nem tudta hogyan is lesz tovább...
Találkoztak, ekkor kicsit személyesebben is tudtak beszélgetni, a lány és fiú elmondta életét, mindketten nagy áhítatban álltak egymással szemben, nagy döbbenettel hallgatták egymás élettörténetét, egyikőjük sem gondolta hogy ennyire hasonló és ennyi mindent átélt az a másik.
Egymás karjaiba fonódva vigasztalódtak és meséltek, kissé átfagyva, dideregve, de egymást melegítve.
Majd egy lassan elérkező pillanatban egymás gyengeségét használva arcuk és szájuk egymásban elveszve végtelen melegség árasztotta el testüket, lelküket.
A fiú tudta amit a lány ezt nem lenne szabad de nem volt megállás, hosszú perceken keresztül egymásban elmerülve nem tudták mi ez, miért van ez de mindkettejüknek jó volt, valami új.
Majd több órán keresztül csak ez az érzés járta át testüket ismét egybefonódva, nehezen de elköszöntek egymástól.
Senki nem tudta hogyan is lesz tovább, bár a fiú reménykedett, a lelkét kitette a lányért de sejtette ilyen szerencséje nem lehet.
Mindkettejük hazament de nem bánták meg a történteket, másnap újra találkoztak és ismét ez a titokzatos tűz kerítette hatalmába mindkettejüket, megint nem bírtak ellenállni a kísértésnek és semmi nem szabhatott neki gátat.
Több órás érzelemmel túlfűtött érzéki csókolózás egy lerobbant társasház szegényes földszintjén megzavarták őket, mindketten zavartan de vissza visszanézve elköszöntek egymástól, várva mit hoz a holnap.
Eljött a holnap, a lány zavart volt és látszólag boldogtalan, a fiú nem tudta mit is tegyen, mit mondhatna, őszintén szeretett, őszinte vigaszt szeretett volna nyújtani a lány számára de az elutasította.
Munka után találkoztak volna, de némi hiba csúszott a számításba mégpedig az a másik.
A fiú hívta a lányt aki mondta hogy itt van az a "másik" de nem értette hogyan is...
A fiú elindult feléjük, látta őket a kocsiban, ekkor nem gondolta hogy ez a nap lesz az egész történet vége.
A fiú az autó mellett várt türelmesen, várta hogy beszélhessenek akár mindhárman s mindenki megtudja merre megy tovább az útja.
A lány kiszállt zaklatottan, a másik elszáguldott, a fiú vigasztalni próbálta de a lány ellenállt, elköszöntek és elindultak haza.
A fiú elindult az álmok útján de nem tartott sokáig, a másik várt rá és megállt mellette így ő is.
Beszéltek egy pár sort de a fiú még mindig hitt az álmaiban és mindketten egy másik irányba mentek.
A fiú felhívta a lányt majd 5 perc után megszakadt a beszélgetés, a fiú arcán aggodalom jelei jelentkeztek és nem tudta hogyan, merre tovább...
Végül 20 perc múlva hazament, újra hívta a lányt aki nem vette fel, írt egy sms-t mert nagyon zaklatott lelki állapotba került a lány miatt, de az sms-re olyan választ kapott amire nem számított és azt hitte csak egy álom, de nem az álom pont ekkor ért véget, vágyai-tervei és mindene egy perc alatt romba dőlt, a lelke eltávozott, egy éjszakán át tartó beszélgetés után a fiú előtt sokminden letisztult de nem minden, megértette ő csak egy tárgy volt hogy a kapcsolata a másikkal újra abba a kerékvágásba kerüljön amikor még működött...A fiú mint minden más fiú is kiborult, sírt és igazából semmit sem értett, amit tudott hogy ezt a lányt nagyon szerette, becsülte, próbálta kihúzni a gödörből, annyira szerette mint talán még senki mást, feltett mindent egy lapra csak érte de nagyot zuhant a mélybe, egyszer biztosan ki fog kelni onnan csak idő kérdése, de nem érti hogy miért történt mind ez, mi lehet a bűne??
A fiú talán még most sem érti ő miért csak és mindig csak ezt kaphatja, amikor ő jobb ennél, a fiú őszintén szeretett, ez okozta vesztét.
A fiú még most is töpreng mit rontott el, miért kell ennek így lennie, miért fáj ez ennyire.
De a fiút kemény fából faragták, az elmúlt évek történései kissé megkeményítették és egész nap csak pár sort mormol magában ahogy Rocky az ő példaképe is tette:
Mondok valamit, amit amúgy is tudsz: a világ nem csak
napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen hely. Senki nem tud olyan nagyot ütni,
mint az élet. Ha hagyod magad, térdre kényszerít és soha nem enged talpra
állni. De ha tudod, hogy mit akarsz, menj és küzdj meg azért, ami jár és közben
viseld el a pofonokat. Sosem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést
állsz ki, mikor talpon kell maradni! Bírni kell a pofont, és mindig muszáj
menni tovább, csak így lehet győzni. Ne mutogass másra. Ne mondd, hogy nem Te
vagy a hibás, hanem ő, vagy ő, vagy akárki, ez gyáva duma! És Te nem vagy
gyáva. Te jobb vagy annál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése