2013. január 19., szombat

Lélek vagy az én filozófiám egyike

Kellemetlen-kellemes hát kinek hogy életfelfogástól függően, azaz légy szadista akkor kellemes lesz...

Némileg az emberek úgy vannak a testi fájdalommal hogy hej ebbe belehalok, nagyon fáj, beveszek 2 doboz fájdalomcsillapítót és a többi....
Nyilván ezek az emberek soha de soha nem tapasztalták meg életükben mi is az igazi fájdalom... és az nem ám a testben keresendő.

A lélek, a belső világ sokkal sérülékenyebb, törékenyebb, sebezhetőbb.

Szép gondolat az hogy maradj kemény, ne hagyd hogy megtörjenek és a többi sablon szöveg vagy csak simán nézz át mindenkin ez mind mind hülye gondolat, nem beszélve a gazdájáról.

Lehet így létezni ideig óráig, míg nem jön valami valami teljesen más érzés mint amit megszokhattál, megszoktál eme KEMÉNY VAGYOK ÉS KÉSZ stílusú felfogásban.

De aztán....

Jön valami, jön valaki, történnek dolgok amikor már nem tudsz tovább az lenni a legkisebb mértékben, de van az éremnek egy másik oldala is amikor valami azt mondja belül hogy ezt nem lehet, nem lehetne...
Ebbe lassan bele is nyugszol de ekkor jön az a belső hang ami minden elképzelést felülmúl és ekkor törsz meg igazán vagy inkább válsz sebezhetővé amikor ez a valami nagyon megszólal.
Ha ekkor ennek a hangnak nem engedsz, nem teszed "amit mond" akkor elvesztesz valamit ami a tiéd lehetne és szépen lassan beleőrülsz vagy épp boldogtalan leszel életed végéig, szépen lassan belülről felemészt és tönkretesz.

Sokan úgy vélik a lélek egy igen egyszerű "gépezet" pedig el sem tudják képzelni (valószinüleg mert ők az igazán lelki szegények) hogy az emberi test ezen részénél nincsen bonyolultabb, talán még az agy ami vetekszik vele...
Ez nemcsak egyszerűen úgy működik hogy van működik, enyém más nem kaphat belőle és velem együtt elmúlik.

A lélek napról napra változik, formálódik, sérül, felépül, összeomlik, erősödik, gyengül de végső soron mi irányítjuk és ő minket, mi tehetünk érte és senki más hogy a lelkünk megbetegszik 1 napra, 1 hétre, 1 évre vagy 1 életre és mi tehetünk azért is hogy ha beteg akkor azt időben gyógyítsuk meg nem ám valami holmi gyógyszerekkel...

Nem véletlen a mondás "ép testben ép lélek"...

Persze igen könnyű azt mondani libbenjünk túl minden apró és nagy problémán de nézzük csak miért beteg a test...mert a lélek mérgezi amennyiben nincs rendben, és nem boldog...

Hiába is próbálja az emberek többsége különválasztani a testet és lelket, összetartoznak mint férj és feleség csak ez sokszor erősebb kötelék, így értelmetlenné válik a mondás lelketlen egy ember...

Az az ember akire épp ezt a jelzőt használják nem lelketlen, csak épp már annyi mindent átélt hogy elvesztette hitét mint saját magában, mint az emberekben, mint a világban azaz a lelke feladta (nem szakadt el a testétől) így ő is... többé nem lépes talpra állni...beteg lett...

Bár mint mindenre erre is van megoldás és itt nyilván a gyógyszeres kezelésre gondolok.

Kell legyen minden embernek egy "alteregója" amiben saját magát látja (nem feltétlenül a párja) és tud azonosulni vele.
Ez inkább egy nagyon jó barát akar lenni aki szintén sokmindent átélt már élete folyamán így könnyebben fel tudják segiteni egymást, "felkaparni a másikat" a padlóról.
Ennek egy oda-vissza folyamatnak kell lennie, mert ha csak az egyik irányba működik abba az egyik fél beleroppan és lelki szemeteszsák lesz belőle ami az egyik fél részéről ugyan előnyös de a másikat ezzel "sírba" kényszeríti.

Én hiszem azt hogy minden embernek kell hogy jusson egy ilyen "társ" amit nemcsak akkor vesz elő amikor neki szüksége van rá, hanem amikor a másik fél is igen nagy lelki háborút vív.
Mindenki megtalálja az élete folyamán ezt a személyt hívhatjuk ezt akár segítőnek is.
Ez a segítő lehet ellenkező nemű is idősebb, fiatalabb, egykorú de lényeg hogy egymásért mindent persze normál keretek között.
Amennyiben ez működőképes dolog akkor érheti baj, csalódás, probléma a másikat mégis könnyebben fogja viselni mert tudja van akire számíthat jóban rosszban.

100 szónak is egy a vége élni valakiért, valaki miatt mindig csak tiszta szívvel, őszintén szabad és  ezért:
"“Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész.”  (Victor Hugo)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés küldése